× Amikor a tavalyi favoritok fele sérült, vagy legalábbis kétes egészségi állapotban van, nehéz mélyremenő elemzésekbe és megalapozott esélylatolgatásokba bocsátkozni. Márpedig a férfi mezőnyt tekintve jelenleg ez a helyzet. Mindössze egyetlen élteniszezőről bizonyos, hogy fizikálisan 100%-os, ráadásul még a formája is közel van ehhez a százalékhoz: a 36 esztendős, tizenkilencszeres Grand Slam-bajnok Roger Federerről. Az előző évek fényében minimum megmosolyogtató a dolog, persze bármiféle negatív felütés nélkül. Egyszerűen csak azon kapom magam, hogy nem találok Rafael Nadalon kívül még egy olyan játékost, aki alapesetben megszorongathatná. Révén ők az első két kiemelt az Australian Openen, a spanyolnak is a döntőig kellene jutnia ezen szcenárió megvalósulásának érdekében...

Hogy is volt ez tavaly? Először is, Andy Murray toronymagasan vezette a világranglistát és minden addiginál nagyobb eséllyel indult egy esetleges Ausztrál Open-győzelemért. Én meg voltam győzödve arról, hogy a 2016-os szezon második felében gyengélkedő Novak Djokovic összekapja és felvértezi magát az új évre, így őt tekintettem második számú favoritnak, ahogyan még sokan mások. A papírforma tehát egy jóféle Murray-Djokovic párharcot ígért a döntőben. Kihagyásaik fényében csak zárójelben mertük megemlíteni a két nagyágyút, Federert és Nadalt. Még ők maguk sem tudhatták biztosan, mire lesznek képesek, hiszen a melbourne-i szereplés jelentette számukra az első meghatározó lépést a sikeres visszatérés útján. Ehhez képest elkápráztatták a teniszvilágot és visszaállították a 10 évvel ezelőtti világrendet. Murrayék idejekorán kihullottak, létrejött egy gigászi ötszettes Fedal-döntő és realizálódott a svájci siker. És idén úgy vágunk neki a tornának, hogy ez tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, nem csak egy zárójeles reményhalmaz. Hiszen Murray épp a napokban kezdte meg a rehabilitációt a húzott-halasztott csípőműtéte után, Djokovic pedig ugyan elindul az ausztrál Slamen, de még bevallottan nincs tökéletes állapotban. Akárcsak a térdműtétből visszakapaszkodó, 4 évvel ezelőtti (félelmetes, hogy ennyi idő eltelt azóta) bajnok, Stan Wawrinka, aki egy hónapja még labdameneteket sem tudott játszani. Őszintén szólva nem reális, hogy ők ketten a végső sikerért csatázzanak. Nem mintha Federer tavalyi győzelme előzetesen reális lett volna...

Persze nem ragadhatunk le a megszokott neveknél, mostmár az újabb generációk tagjaival is komolyan számolnunk kell, mert ha nem is sikerül legyőzniük Federert vagy Nadalt, egyértelműen ők lehetnek azok, akik a legközelebb kerülhetnek ehhez örökös riválisaik hiányában. A világbajnok Grigor Dimitrov, a kétszeres Masters-nyerő Sascha Zverev, a kiszámíthatatlanság mintaszobraként emlegetett Nick Kyrgios, a világranglista 4. helyén álló Dominic Thiem vagy az egyre stabliabb és magabiztosabb David Goffin egyaránt esélyes lehet arra, hogy minimum elődöntőbe jusson Ausztráliában. Veszélyt viszont nemcsak ők, hanem az új ausztrál üstökös Alex De Minaur, a tavaly Montréalban legjobb 4 közé jutó Denis Shapovalov, az első NextGen Finals-trófeát elhódító Hyeon Chung és a döntőben alulmaradó Andrey Rublev, vagy a friss sydney-i tornagyőztes Daniil Medvedev is jelenthetnek a magasan kiemelt játékosokra nézve. Minden Grand Slam-tornának megvan a maga felfedezettje, egy-egy váratlan név felbukkanhat akár a negyeddöntők párosításaiban is, pláne, ha ennyire foghíjas az élmezőny. Nem hinném, hogy az első négy kiemelt fogja kisajátítani az elődöntős helyeket. Ha már kiemeltek, az utóbbi időben többen is felvetették, hogy a régóta bevettnek számító 32-ről 16-ra kéne csökkenteni az ily' módon pozitívan megkülönböztetett indulók számát. Egetrengető változások ezzel a módosítással nem következnének be a tornák menetében, de kissé átalakulna a sorsolási szisztéma és adott esetben egy-egy sérülés miatt hátracsúszó nagynevű játékos rögtön az első fordulóban összefuthatna egy kiemelttel, ami nézői szempntból pikáns meccseket ígérne.

Ami az idei Australian Open sorsolását illeti, az egyértelműen kijelenthető, hogy Nadal ága, a felső tűnik a könnyebbnek, méghozzá nem is kevéssel. A negyeddöntőig gyakorlatilag akadálytalanul menetelhet: még ha nincs is topformában, nem valószínű, hogy akár Dzumhur, akár Schwartzman vagy a középmezőnybe szürkülő Isner meglepetést okozhatna neki. A legjobb 8 között a papírforma szerint Ciliccsel találkozhat, aki a tavalyi évet tornagyőzelem nélkül zárta és szakított Murray-től örökölt edzőjétől, Björkmantól. Egy Dimitrov vagy Kyrgios elleni elődöntő már balhés lehet Rafa számára, de ha idáig képes lenne eljutni, mindenképpen ő számítana favoritnak a felső ági döntős pozíció elnyerésére. Vele ellentétben Roger Federernek, ha vért nem is kell izzadnia, de tisztességgel oda kell tennie magát, ha Ausztráliában szeretné megszerezni karrierje 20. GS-bajnoki címét. Nem feltétlenül Gasquet-tól van félnivalója, akivel a harmadik körben csaphatnak össze, és nem is Raonictól vagy Querrey-től kell tartania, hanem azoktól, akik a negyeddöntőben kerülhetnek szembe vele: Del Potro és Goffin tűnik a legsanszosabbnak erre az alsó ág felső negyedéből. A csupaszív óriás argentintól bármi kitelik, ha egészséges a csuklója, a belga pedig csak megverte őt a világbajnoki elődöntőben. Ettől függetlenül kisebb csoda lenne, ha ezt a teljesítményt David Goffin meg tudná ismételni egy három nyert szettre menő mérkőzésen Federer ellen...

Újratervezés. Ezt a cikket tegnap, azaz szombat délelőtt kezdtem el, miután kinyomtattam a versenytáblát és egy külön papírra kiírogattam a kiemelteket, ahogyan azt mindig is szoktam a Grand Slamek előtt. Aztán megírtam a bevezetőt és az első mondatot, többre pedig nem volt időm. Szerencsére. Történt ugyanis, hogy szombat este Murray (is) visszalépett a US Opentől, legnagyobb bánatomra és sokak bosszúságára. Merthogy így nem lesz Fedal-döntő, az alsó ágon pedig szabad a gazda. A szabályok értelmében át kellett rendezni a kiemelteket is, szóval kicsit megkavarodott a főtábla. Nagyon sok a sérült a férfiak élmezőnyében: először Djokovic, majd Wawrinka, Nishikori, Raonic és végül Murray is visszatáncolt. A top 11-ből 5-en fognak hiányozni New Yorkból...

Ez a US Open - józan ésszel szemlélve a végleges sorsolást - kétesélyes. És valószínűleg nem a döntőben fog, hanem legkésőbb az elődöntőben, de lehet, hogy még annál is előbb. Persze, a meglepetéseket sosem lehet kizárni, hiszen ettől szép és izgalmas a sport. A papírforma nem szentírás. Ha pedig az alsó ágra tekintünk, összesen 4 GS-döntőt számolhatunk össze 3 teniszező részéről (1x Tsonga, 1x Ferrer, 2x Cilic), ezek közül mindössze egy végződött a szóban forgó játékosok sikerével (Cilic, 2014, US Open), igaz, az pont a Flushing Meadowsban történt. De ember legyen a talpán, aki megmondja, erről az ágról ki fog döntőbe jutni. Vajon Sascha Zverev képes két hétig koncentrálni? Vagy győz a rutin és Cilic zsinórban 2. GS-fináléját játszhatja? Bármelyikük is legyen a befutó, nem sok esélyt adok neki a trófeaemelgetésre. Mindössze egy fontos kérdés maradt: Roger Federer háta bírja-e majd a kiképzést? Mert ha nem, akkor megnyílhat az út Dominic Thiem vagy - ha ő is úgy akarja - Nick Kyrgios előtt egy Nadal-elleni elődöntőre. Szívesen idesoroltam volna Del Potrót is, de visszatérése óta - leszámítva az olimpiai ezüstöt - nem tudott komoly eredményt felmutatni. Pedig a közönség nagyon adná, meg én is, ha már hoppon maradtam Murray kapcsán. Apropó Murray, a bevezetőben említettem, hogy a Nadal- és Federer-fanok körében *kisebb* felhördülést váltott ki késői visszalépése. Lévén, ha korábban meghozza ezt a döntést, akkor Roger lett volna a 2. kiemelt és ő került volna a tábla aljára, azaz akár lehetett volna egy klasszikus Fedal-döntő is, idén már sokadjára.

És azért ebbe is érdemes belegondolni. Murray ide vagy oda, a torna két legnagyobb favoritja Nadal és Federer. 2017-ben. A US Opent követően jóeséllyel ők fognak állni a világranglista első két helyén. És ha beigazolódik a szigorúan vett papírforma, azaz ha kettejük közül kerül ki a bajnok, akkor az idei összes Grand Slam-trófea náluk landol. Mégegyszer mondom, 2017-ben. Madness. A riválisaik pedig a kórházi ágyból vagy otthonról, a kedvenc foteljükből nézik ezt végig, tehetetlenül. Visszaütött az elmúlt évek őrült száguldása Djokovicnál és Murray-nél, így nem csoda, hogy a szerb megpróbálkozik egy Federer-féle féléves kihagyással (pontosan ugyanazon a napon jelentette be, mint a svájci tavaly), a skót pedig - aki a múlthéten elbukta világelsőségét, amit a gyatra idei eredménysora ellenére egészen 8 hónapig őrzött - hasonló gondolattal kacérkodik. A tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, hogy néhány nap múlva határoz erről, miután konzultált a csapatával. Tényleg szeretett volna játszani, nem csupán taplóságból lépett vissza 2 nappal a US Open kezdete előtt... Azt tudni kell, hogy már egy hete New Yorkban edzett és mindent megtett azért, hogy készen álljon az év utolsó Grand Slamére. Lehet, hogy el tudott volna indulni a fájdalmak ellenére, de egy második körös búcsúért aligha érte volna meg kockáztatni. A csípője nem engedte, hogy a győzelemért is harcba szálljon, ennyi. Pontosan úgy, ahogyan Djokovic sem lehet itt az elhúzódó könyöksérülése miatt, csak ő kicsit hamarabb elfogadta a helyzetet. Murray-nek, világelsőként nehezebben ment. De hogyha újra világelsők akarnak lenni, muszáj türelmesnek lenniük és pihenniük, ha már az elmúlt években ezt nem tették meg. Még télen sem feltétlenül.

Visszatérve a sorsolásra, a felső ágon Nadal-Dimitrov és Federer-Thiem negyeddöntőkre van kilátás a kiemelési számok alapján. Dimitrov csak megnyerte az utolsó felvezetőtornát, a cincinnati ezrest, Thiem pedig talán jobb fizikai állapotban van, mint tavaly ilyenkor. Az elműlt néhány hét az új generációkról szólt és valóban nem ártana a tenisznek, ha kikristályosodna a kép arról, mi lesz Federerék után. Végre előtérbe kerülhet az 'elveszett generáció' - élén Dimitrovval és Thiemmel -, vagy jönnek a még fiatalabbak Sascha Zverev vezetésével? Egyelőre nem beszélhetünk róluk 5 csillagos esélyesekként, de valakinek majd ki kell töltenie az űrt a nagy négyes után. Ha viszont a főfavoritok elcsúsznak egy Fognini- vagy Kyrgios-féle banánhéjon, vérszemet kaphatnak. Addig csak potenciális veszélyforrások a nagy bajnokok számára. Az alsó ág jelentősen átrendeződött Murray visszalépése nyomán: a szabály szerint, ha az első 4 kiemelt közül az utolsó pillanatban visszamondja valaki a szereplést, az ő helyét az 5. kiemelt ((jelen esetben Cilic) veszi át  Cilic Gilles Simon ellen kezdett volna, szóval ha valaki, ő aztán nagyon örülhet ennek a kavarásnak. Folytatva a sort, az alsó ág tetejére a 17. kiemelt Querrey került, aki megnyerte magának Simont. A tábla felső felét annyiban módosították, hogy Querrey helyét Kohlschreiber vette át, aki alapjáraton nem lett volna kiemelt, de így megkapta a neve elé a kissé szokatlan 33-as számot. Az esélyeket annyiban döntötte fel ez a variálgatás, hogy az eredetileg Cilic által fémjelzett 3. negyedben Alexander Zverev lépett elő elsőszámú contenderré az elődöntős pozícióra, amiért majd az ugyancsak nagyot szerváló amerikaiakkal kell megküzdenie (szembejöhet Sock, Isner és Querrey is). A tábla alján egy Tsonga-Cilic csatára van kilátás a legjobb 8 között: a jelenlegi formája alapján nem gondolnám, hogy Pouille meglepné a korábbi bajnok horvátot a 4. fordulóban.